Egy héttel Rómába érkezésem előtt végre sikerült szobát találnom. Tudom, nekünk, magyaroknak, és minden normális népnek kiborító, ha ennyi idővel azelőtt, hogy négy hónapra egy másik városba, másik országba költözünk, még azt se tudjuk, az első este hol fogunk aludni. Na, itt ezt sem sietik el. Jó néhány hirdetésnél január közepén azt a választ kaptam, hogy „sorry, de most akarjuk kiadni a szobát”. Hogy mi van? Két hét múlva jövök, és az késő? Ezek bolondok! De aztán rájöttem, hogy ez itt sokkal simábban megy. Több ezer hirdetés, több ezer szobát kereső fiatal, két perc alatt egymásra találnak. És velem is így lett. Na jó, előtte 3 és fél órát buszoztam, mert annyi a távolság időben Siena és Róma között. De aztán, a tulaj eljött értem a buszpályaudvarra kocsival, és a végén, mert esett 2 csepp eső, vissza is vitt, nehogy megázzak. Milyen rendes! Közben megnéztem a lakást: elég nagy konyha, tiszta fürdőszoba, ebédlő/nappali, a kiadó szobában légkondi, és ajtó az erkélyre. Az ára 50-100 Euróval a többi meghirdetett szoba ára alatt, és még csak nem is a város szélén van. Naná, hogy kiveszem! Bár a lakótársaimmal nem találkoztam, illetve Federicot láttam fél percre, kijött a szobájából köszönni. Meg voltam győződve róla, hogy másnapos volt, ami vasárnap kora délután lévén nem is lenne annyira meglepő. De még így is naiv voltam: később megtudtam, hogy nem az előző este elfogyasztott alkohol látszott rajta, hanem az aznap elszívott fű. Szóval ő ilyen... Mindegy, a szoba kell, és kész. És meg is kaptam. :)
A szobám egészen érkezésemig egy másik fiú szobája volt, aki fel is hívott pár nappal előtte, hogy még itt lesz aznap este, amikor jövök, de majd a barátnőjénél alszik, hogy ne legyen gond, a cuccait meg kipakolja. De ezt nem ám vele beszéltem meg, hanem a barátnőjével. Hogy miért? Hát mert a lány MAGYAR! Lucának hívják. És még ki magyar? A szobám előző előtti lakója, István. Igen, mi magyarok tényleg mindenhol ott vagyunk. Ez most nagyon jól jött. Amikor ideértem, Luca mindent elmagyarázott nekem: hogy hogyan jutok el a belvárosba, hogy mi van a közelben, hogy hol érdemes vásárolni, és hogy mit kell tudni a lakótársaimról.
Hát innen tudom, hogy Federico füvezik. És nem beszél angolul. Na jó, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem, és nem értette. Nem baj, legalább muszáj lesz gyakorolnom az olaszt. Amúgy elég bohém a srác, de kedves. Egyik este még „Isten hozott” vacsorát is főzött nekem. Mexikói kaja volt, nem olasz. Ne kérdezzétek, miért. Ő Federico.
Rosi, a másik lakótárs 31 éves biomérnök kutató. Nagyon kedves, és kicsit kevésbé beszél angolul, mint én olaszul. Nem baj, még egy ok a gyakorlásra.
Marina, a harmadik. 25 éves, zeneakadémiára jár, és egyébként egy kaszinóban krupié éjszakánként. És kb. sosincs itt, ezt is Lucáék mondták, de valóban, az első héten nem is találkoztam vele. És neki se megy jobban az angol, mint nekem az olasz. Nem baj, tényleg, majd csak megleszünk valahogy így négyen. Végszükség esetén még mindig felhívhatom Lucát.
Szóval imádok itt lakni. Szép lakótelep, vannak pálmafák, olcsó bolt a sarkon, szupermarket 5 percre, park 5 percre, ahol még futópálya is van, saját szoba, erkély, minden OK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése