A második kirándulás

Eljött a következő szombat, újabb szervezett kirándulás. Pénteken délelőtt szokás szerint betoppant az óránkra az erasmusos mentorunk, aki mindig tájékoztatott minket a legfontosabb információkról. Ezúttal ezt mondta: „OK, ha nem havazik holnap (!!!!!!), akkor fél 9-kor találkozunk...” Hogy mi van?????? Fél 9-kor? Szombaton is 7-kor kell kelnünk? ÉS mi az hogy hó? Itt? Ez valami vicc? És mi az, hogy csak akkor találkozunk, ha nem havazik. Itt megijednek két szállingózó hópihétől? Azt már megszoktam, hogy a MÁV leblokkol 2 centi hótól, de hogy ezért nem lehet elmenni kirándulni? „Na, jól kezdődik!” – Gondoltuk magunkban.

Másnap reggel: nem havazott, tehát elindultunk. Az idegenvezetőnk már a buszon velünk volt, és elmondta, mi lesz a program. Így kezdte: „Igazán szerencsések vagytok, mert az éjjel havazott a dombokon, így most láthattok jó sok havat, ami egyébként nagyon-nagyon ritka!” Szerencsések? Hát én épp nem éreztem magam annak. Köszönöm, én látok otthon elég havat, azért jöttem ide, hogy megszabaduljak tőle. OK, lehet, hogy a Spanyol srácnak ez élmény, de nem vicceljen már, a legtöbben északabbról jövünk. Ez meg itt Toszkána, hogy lehet, hogy havazik? Persze ők meg úgy örülnek neki, mint a brazilok, vagy kik néhány éve...

Végül is a 20 centis hótakaróval fedett táj gyönyörű látvány volt a buszból nézve. A buszból nézve. Bár a pálmafák elég furák voltak, volt a dologban valami disszonancia. Aztán amikor kiszálltunk a buszból... hol vagyunk? Szibériában? A hőmérséklet a nullát súrolja (ami téli kabát nélkül nem túl kellemes), a szél meg úgy fúj, hogy hiába vettem fel 4 pulcsit, még úgy is csontig hatol. Na, ez a kirándulás nem a hagyományos értelemben lesz emlékezetes.

Mindent összevetve nagyon szép kis városkákban jártunk: Sant Antimo, Pienza, Bagno Vignoni. Ha már Bagno Vignoni, talán a nevéből kiderül, ez egy kis fürdőváros. Állítólag kb. 20 lakosa van, de tavasztól őszig tele van turistákkal a szállodákban, ugyanis a hely egy termálforrás mellé épült. WOW! Igen, itt ez is nagy szám. Mindenki ámulattal merítette bele a kezét a langyos vízzel csordogáló csatornácskába, és ámulattal szippantotta az enyhén kénes levegőt. Merthogy, amint azt az idegenvezetőnktől megtudtuk, a vízben ásványok is vannak ám, ezért van szaga! Ismét WOW! Persze értem én, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy minden második falunak termálfürdője van az országban, az ettől is el van ájulva. Miután a srácoknak elmondtam, hogy ez nálunk elég megszokott, és hogy a saját városomban 5 óra után másfél Euróért tudok bemenni a gyógyfürdőbe, szaunába és gőzfürdőbe, mindenki hozzám akar jönni nyaralni. :) De majd biztos elmúlik a nagy lelkesedés.

A kirándulást a szokatlan hideg miatt korábban befejeztük, így még egy órácska szundi is belefért, mielőtt vacsorázni mentünk. A szombat esti party ezúttal elmaradt, legalábbis nekem, mert vasárnap reggel is korán keltem. Mennem kellett Rómába, szobanézőbe, és sajnos Róma 3 és fél órára van Sienától. :( 

Utálok korán kelni!