Az első napok

2. lecke: ha januárban mész Olaszországba, vigyél télikabátot!

Úgy tűnik ezen a télen valóban nem csak Magyarországon fordul elő „a sokévi átlagtól elmaradó” hőmérséklet. Sienában ilyenkor a megszokott időjárás napos, 5 és 10 fok között van. Most nem. A szerdai kollektív, idegenvezetős városnézést kissé beárnyékolta az általában tömör felhőtakaró mellett a mínuszba szökő hőmérséklet is. Talán mindenki átérzi: nem túl élvezetes 4 órán keresztül andalogni az utcákon olyankor, amikor erősen látszik a leheletünk. Nekem persze sikerült ezt tetéznem azzal, hogy nem hoztam magammal vastag télikabátot. „De hát ez Olaszország! Itt meleg van! Télen is!” Nem tévedtem sokat, csak épp tegnapelőtt volt a szokásostól valóban jó néhány fokkal hidegebb. Persze mindez mit sem számít, amikor Európa egyik legszebb gótikus-reneszáns városkájában vagyok, a látvány gyönyörű, a hangulat magával ragadó, és közben 30, a kontinens minden szegletéből érkező fiatallal együtt ismerhetem meg az olasz kultúrát, ételeket és természetesen a nyelvet.

A kurzusról: elképesztően fárasztó. Az órák reggel fél 9-től délután fél 6-ig tartanak, közte 1 vagy 2 órás ebédszünettel. Természetesen angolul megszólalni tilos, ahogy magyarul is, még csak nem is ülhetünk egymás mellé Júlia nevű egyetlen honfitársammal. De az elvárás jogos, már 2 nap után úgy érzem, rengeteget tanultam. Ha beszélni nem is tudok folyamatosan, és a szókincsem, valamint a nyelvtani tudásom is hagy kivetnivalót maga után, majdnem mindent megértek abból, amit drága Lucia tanárnőnk beszél (kivéve, ha aranyosan megfeledkezik magáról, és felveszi a szokásos tempót és tájszólást, de szerencsére hamar észreveszi magát, és visszatér a mi szintünkre.) Összegezve: a kurzus tényleg intenzív, tényleg hasznos, és valóban megérte jelentkezni!

A társaság: legnagyobb meglepetésemre nem csak mi, kelet-európaiak drágállottuk az 500 euró vagy afölötti szobaárakat, így van szerencsém egy finn lánnyal, Saara-val is osztozni a szobámon, a cseh Petra mellett. Ráadásul a kurzus többi résztvevőjének legnagyobb része is itt lakik a Villa il Pino nevű hostel-ben, így az órák után együtt mehetünk haza, együtt vacsorázunk, együtt csinálunk mindent. Kicsit sokan vannak a finnek és a németek, de néhány kevésbé szimpatikus egyént leszámítva nem csoportosulnak magukban, és hogy mindenki értse, ők is angolul beszélnek. Néha a poén kedvéért megengedünk magunknak egy-két olasz kifejezést, de aztán nevetve legyintünk egyet, hogy „Á, majd egy-két hét múlva próbálkozzunk csak egymással is olaszul kommunikálni!” Éppen elég az még napközben.

A kaja: tészta, tészta, tészta. Minden második evésre. Egyrészt olcsó, másrészt nem nagyon tudunk itt mást főzni. Az egyetemi menza az Epifania (nálunk Vízkereszt) nevű hatalmas ünnep miatt csak jövő hétfőn nyit ki, ezért addig minden étkezést magunknak kell megoldani. A hostelben a közös konyhában mindössze két (!) főzőlap van a kb. 30 emberre, így ez elég nagy kihívás. De éppen ezért, és a pénz-, valamint időspórolás okán 6-an összeálltunk, és beosztottuk, hogy melyik este ki felel a vacsoráért. (A hűtő mérete sem a létszámhoz igazodik, de találékony magyarként rájöttem, hogy a külső, fal mellett 5 fok körüli hőmérséklet éppen megfelel arra, hogy az ablakba kívülről kiakasztott zöldségek, gyümölcsök és gyümölcslevek ne romoljanak meg idő előtt. Néhányan már követték a példámat.)

Én tegnapelőtt egy tartalmas tojásrántottával vendégeltem meg a többieket. (Paprikás krumpli volt a terv, de egyelőre nem találtam olyan boltot, ahol lehet kapni pirospaprikát, és anélkül paprikás krumplit főzni... legalábbis elég nagy kihívás.) Igazi olasz ízeket tehát még nem volt alkalmunk megkóstolni (kivéve egy sonkás pizzát az első este, de a pizza ugye jobb otthon, mert itt kb. semmi nincs rajta), de hétfőtől vár ránk a hamisítatlan toszkán menza, hamisítatlan toszkán koszttal. :)

A bor: chianti! Toszkána az egyik legjobb borvidék (szerintem). Ha valami nem maradhat ki a bevásárlókosárból egy nap sem, az egy üveg helyi, jófajta száraz vörösbor. Sajnos az elmúlt napokban a szabadidőmet az OTDK dolgozatunk és egyéb beadandók írásával töltöttem, de közben azért meg-megkóstoltam a többiek által literszámra fogyasztott nedűt. Nem csalódtam. (Igen, dolgozatírás közben boroztam, de ugye, ahogy a pszichológusok már tudják, egy kevés alkohol még serkenti is a kognitív működést, szóval nem illik ám megszólni érte!)

Hát így teltek az első napok...