A lazaság

3. lecke: Olaszországban senki nem tehet semmiről

Teljes nyugalomban indultam útnak Sienába, gondolván, ha valamivel nem lesz problémám, az az alapvető szolgáltatások hiánya. Ide sorolom az internetet is, azt hiszem, ma már bátran lehet alapvető szolgáltatásnak tekinteni, főleg, ha külön felhívják rá az ember figyelmét, hogy van wifi a szobákban, havi 15 extra euróért fejenként. Sebaj, annyit meg megér. Azaz hogy megérne, ha működne. De nem. Mit teszünk ilyenkor? Jó magyar módjára indulunk reklamálni a recepcióra. A következő párbeszéd zajlik le (egészen hű fordításban):

Én: Elnézést, van némi problémám az internet-kapcsolattal: nagyon-nagyon lassú, szinte használhatatlan.

Recepciós: Ó, tudom, a jel erőssége nem egyforma minden szobában, vannak szobák, ahol nem működik. Melyik szobában lakik?

Én: 16 A.

Recepciós: Na az pont egy olyan szoba, ahol nem működik.

Én: Hát ez nagyszerű! És nem tudnának valamit csinálni ezzel? Merthogy mi is fizetünk érte, és nekem tényleg nagyon nagy szükségem lenne internetre.

Recepciós: Nem. Erről mi nem tehetünk (ezt illusztrálandó szélesre tárt karok), a jelerősség nem mindenhol egyforma. Ez nem a mi hibánk. De bármikor lejöhet ide a recepció mellé vagy a közös tanulóba internetezni.

Én: Köszönöm!

Mondanom se kell, a létező összes helyen megpróbálkoztam internetkapcsolatot létesíteni (kivéve a többek szobáiban, mert azokhoz nyilván nincs kulcsom), sikertelenül. Közben megtudtam, hogy a többiek szobái is „pont olyan szobák, ahol nem működik”. Így pár nappal később újabb párbeszéd egy másik recepcióssal:

Én: Elnézést, még mindig nem jó az internet, és a többieknek mind hasonló problémájuk van.

Recepciós: Igen, a jelerősség nem mindenhol egyformán jó, erről mi nem tehetünk. Próbálta itt lenn, vagy máshol?

Én: Igen, már kb. mindenhol próbáltam, és sehol se jó, pedig nagyon kéne.

Recepciós: ó, hát sajnálom, de nem tehetünk semmit, legfeljebb majd hétfőn (azaz négy nap múlva, mert most ünnepnap van) kihívjuk a technikust, hogy nézze meg.

Én: Köszönöm!

Szóval most várunk hétfőig.

(Végül ma reggel sikerült elcsípni gy rettentően lassú kapcsolatot, ami pont arra elég, hogy hírt adjak magamról.)

De ez még nem minden. Csak hogy igazi kelet-európai legyen az érzés, tegnap dél körül még az áram is elment. Ennek következtében a víz és a fűtés is, mert itt mindkettő elektromos segédlettel működik. A recepción érdeklődve megtudom, hogy már szóltak az áramszolgáltatónak, de hát ez nem fog olyan gyorsan menni, merthogy tegnap, csütörtökön van Epifania ünnepe, ami egy nagyon fontos ünnep itt, ezért az áramszolgáltató nem tud azonnal foglalkozni a problémánkkal. Semmi gond, nyilván senkinek nem kell az elkövetkező néhány órában WC-re menni. Persze, erről sem tehet senki, mert Ünnep van!

Szóval most várunk... de erre legalább nem hétfőig, délután 5-kor egyszer csak lőn világosság, és az itt lakók tömegesen rohanják meg a mosdókat. :)